tejmentes bejegyzései 
2009. október 4.
EZ IS CSOKIS SÜTI
21:10, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: édes
Címkék: csokoládé, liszt, mogyoró, tejmentes, tojás, vaj
a zsuzsi szerint a legfinomabb csokis süti aka chocolate pecan pie, hát megszorította a latsia féle brownie-t, az tuti, de kicsit más műfaj, el fognak férni egymás mellett a konyhában
először a tésztát csináltam meg:
10 dkg törökmogyorót felaprítottam (gyorsaprítóval, nem lisztszerűre, annál durvábbra),
összekevertem 2,5 dl liszttel, 0,5 dl nádcukorral, fél zacskó sütőporral és 15 dkg olvasztott vajjal, részben fakanállal, részben kézzel, az sokkal hatékonyabb volt
kivajazott-kilisztezett kerek porcelánformába (abba a nagyobb fajta nagytányér méretűbe) simítgattam, aggódtam, hogy ez mennyire kevés tészta, nem lesz elég, épp hogy hajszálvékonyan kitöltötte a forma alját, szerencsére a 10 perc 175 fokos sütőben sütés után szépen megemelkedett, és pont ideális lett (a 175 fokot a zsuzsi receptéből tudom, az én mostani sütőmben 2 hőfok van, a nagyon meleg meg az igen meleg, de ez mellékszál, nem lesz ez mindig így:)
amíg sült a tészta,
egyrészt 3 egész tojást 1 zacskó vaníliáscukorral és 2 dl nádcukorral habosra kevertem,
másrészt 12,5 dkg vajat (nyugalom, nem használok mérleget továbbra sem, pont ekkora a biovaj, azért tudok ennyire pontos lenni:) és 10 dkg étcsokoládét összeolvasztottam,
ezeket aztán egymással is összekevertem, ráöntöttem a picit sült tésztára, és még 20 percre ment vissza a sütőbe, kicsit morzsálódos tésztában vmi egész zseniális sűrű csokoládkrémet képzeljünk el, én is csak az emlékeimre hivatkozhatok
tejmentesen is működik, vaj helyett margarinnal,
és igen, éles szeműek a következő időkben megfigyelhetik a vaj be- (vagy vissza)szivárgását életünkbe, ami nem véletlen:)
bevásárlólista a recepthez
25 dkg vaj
liszt
(nád)cukor
3 tojás
10 dkg törökmogyoró (vagy dió vagy pekándió)
10 dkg étcsokoládé
vaníliás cukor
sütőpor
2009. március 29.
TEJMENTES TORTA ELSŐ (VAGY KÉSŐBBI) SZÜLETÉSNAPRA
22:21, a bejegyzést rollller írta
| 3 komment
Kategóriák: édes
Címkék: tejmentes
állandóan előkerül a kérés ismerősöktől, lévén hosszú évekig ment nálunk a tejmentes főzés, első születésnapra meg amúgy is muszáj volt, most lusta vagyok ékezetezni, de vmikor majd megcsinálom, noémi anyukája kedvéért kiástam és idemásoltam a saját hozzászólásomat az index babakonyha topikjából, mostantól legalább itt is meglesz:)
1. Francia almatorta (de persze mas gyumolcsbol is jo) (12 hótól)
20dkg liszt, 10 dkg (tejmentes) margarin (persze vajbol az igazi, de ugye mindenki azzal foz, ami jar neki:), 1 tojassargaja, es annyi viz, hogy szepen osszealljon nem tul kokemeny tesztava, fel ora pihentetes
utan tobbszor nyujtani, es belesimitani sutobe (a gyumolcstorta alapba a legjobb), jol megszurkalni, es 10-15 percig elosutni, kicsit szint kapjon. Ekozben 4-5 szem almabol keves vizzel kompotot fozni (fel csomag vaniliascukor nem art bele, fahej es cukor csak ha mar szoktatva van hozza a gyerkoc, nalunk az nem volt), villaval osszetorni a suru kompotot, es rasimitani a tesztara, es 2 (vagy 3) almat egesz vekony szeletekre vagni, es azt szepen csinosan elhelyezni korkorosen, be a sutobe, kb. 30 percig meg sutni. Nalunk cukormentesen gyerkoc es a felnottek is ertekeltek.
18 cm átmérőjű tortaformába tettem a tésztát, melyet pont fele alapanyagokból gyúrtam, mármint a fenti adagok felét. így kis gyerekméret lett. a tetejére az almakompótra barackszeleteket tettem.
receptek még:
2. Francia almatorta II.
az idei alap ugy keszult, hogy 30 deka liszt, 20 deka hideg margarin, 10 deka cukor (en tettem bele egy tojast, de valojaban anelkul is mukodik, de finomabb tole), ezt kezzel gyorsan osszegyurni, es hutoben folpackban 2 orat huteni, majd kinyujtani es gyumolcstortaformaban (az a nagyonlapos epp hogy van pereme) beletenni, es villaval megszurogatni, elomelegetitett sutoben 15 percet sutni. Kozben 2 almabol kompotot fozni nagyon keves vizzel egy kis cukorral fahejjal, erdemes az almat gyakorlatilag nagyon pepesre fozni, es ezt a nagyon pepet rakenni a
felig megsult tortara, es tovabbi 2-3 almat vekony gerezdekre vagni, es szep formasan korberakni vele az egeszet, sutobe tovabbi 10-15 percre visszatolni. Ezt a francia almatortat mindig csak kihules utan szabad kivenni a formabol! Mivel nagyon vekony, nem lehet rá gyertyat tuzni, de
kapni olyan kis "partikeszletet" ami repulokbol vagy vonatbol all, es a kis repulot allitod a tortara, es abba szurod a gyertyat, nalunk ilyen volt tavaly is meg iden is.
3. Banános
2 bananbol icipici viz es egy kanal sargabarack lekvarral kompotot foztem, villaval szettrancsiroztam a banant, es ezzel kentem meg a tesztat, majd tovabbi 2 banant vekony karikak szeltem es azzal raktam tele a tetejet, es egy kanal baracklekvart pici vizzel osszeforraltam, es azzal atkentem a tetejet, es 10 percre visszatoltam a sutobe, iszonyu sikere volt.
Ezen receptek elonye hogy tejmentesek egyben (margarinnal ugye csak megfelelo margarint kell valasztani), es valojaban a tojasokbol eleg a sargaja bele, ugy is mukodik, esetleg még tojas nelkul is. Tudom ez keveseknek szempont, de akinek igen, annak ez gondolom segitseg.
2009. február 5.
CITROMOS SÜTI
20:07, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: édes
Címkék: citrom, cukor, liszt, margarin, porcukor, sütemény, tejmentes, tojás
a receptért ZsuRt illeti a köszönet
maga a recept megfogott, mikor szembejött a Konyhatrükkök fórumban, és mivel nem sokkal előtte vettem egy 24x24es kifejezetten tökéletes méretű süteménysütő tepsit (csak nagyobbak voltak, de tudtam, h szükségem van ilyenre is:) - hát tudtam, ez a recept lesz az avatás
a sütemény egyetlen nehézsége, hogy kétlépcsős, tehát nem összekever, beleönt, hanem ugyanez kétszer, de azért nem egy rémdráma
először a tésztát készítettem el: 25 dkg puha margarint (recept vajat ír, de nálunk az ritka vendég,a tejmentesség maradványa is részben, meg amúgy is), 2 bögre lisztet és fél bögre porcukrot (szerintem nem dől össze a világ, ha nem porcukor, de most még volt a karácsonyi sütésből) kézzel gyorsan összedolgoztam, és a tepsibe simítottam (elég ragacsos a tészta, aki ezt nem szereti, az nem tudom, mit csináljon, felteszem fakanállal is összeáll a tészta, és ujjnyi vastag lett a fent említett méretű tepsiben) - majd ment a már 190 fokra melegített sütőbe, addig kell sütni, míg a széle barnulni, a teteje meg pirosodni kezd, ez olyan 30-35 perc környékén volt (vagy később), ne süssük teljesen készre, azaz ne szárítsuk túl a tésztát,
míg a tészta sült, 4 egész tojást egy csipet sóval és 1 bögre cukorral (ez az eredeti receptnél kisebb mennyiség) kézi habverővel habosra kevertem, hozzákevertem negyed bögre lisztet, amiben előzőleg (mikor a liszt még a bögrében figyelt) elkevertem egy kávéskanál sütőport, és háromnegyed bögrényi citromlevet (ez normális citromból 3 darab frissen facsart levét jelentette, ha citromléből dolgoznánk, ajánlom a normális minőségű 100% bio citromleveket)
mikor a tészta a fentiek szerint kész volt, ráöntöttem ezt a kicsit habos, de amúgy folyékony masszát, és ment vissza az egész még 30 percre a 190 fokos sütőbe, kicsit megemelkedik és szépen megbarnul a teteje, akkor van kész, ha megszilárdul tésztaszerűen a tetején a massza, ha 30 percnél úgy látjuk, ez nem így van, akkor adjunk neki még 5 percet
a még forró sütemény tetejére porcukrot szitálunk, nem érdemes elhagyni ezt a műveletet, a citrom savanyú íze mellé kell ez is, én nagy porcukorral-megszórás-ellenes vagyok, de nem ebben az esetben
langyosan is, másnap meg kihűlve is nagyon finom, előnye, hogy nehezebb vacsorák (pl. fondue) után is könnyen csúszik:)
hozzávalólista
25 dkg margarin
fél bögre meg még egy kicsi porcukor
2 és egynegyed bögre liszt
1 kávéskanál sütőpor
1 bögre kristály(nád)cukor, de lehet ez is porcukor
4 egész tojás
4 db citrom
receptajánló
egy másik fajta citromos süteményem
2008. augusztus 25.
FŐZNI VEGÁN MENÜSORT - TÖLTÖTT CUKKINIVEL AZ ÉLEN
21:25, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: egytál
Címkék: cukkini, kuszkusz, paprika, paradicsom, póréhagyma, római kömény, tejmentes, vegán
vendégek jöttek, vmennyire magyarost kellett főzni ezért ilyenkor a mangalicához nyúl az ember, nem volt kérdés, mangalicaszűz + rukolás krumplipüré (ebből a mangalicaszűz a magyaros, mielőtt bárki kötözködni kezdene) lesz a megoldás, csakhogy - és ez eléggé csakhogy, lesz a vendégek között egy vegán, ami cseppet nehezíti a helyzetet, mert hogy annyira vegán (nem mintha tudnám, milyen a nem annyira vegán), hogy a semmilyen állati termékbe beletartozik a gomba és a méz nemfogyasztása is, plusz (ez már nem a vegánságból, hanem az elvárások köréből fakadt), hogy nem illik olyan ételt főételnek feltálalni a vendégnek, ami a többieknek köret (előzetes ötleteléseim között felmerült a lecsó mint megoldás, ami a mangalica mellé is illett volna, de látszott, muszáj értékelhető vegán főételt készítenem) mellékszál: lehetett volna szóját használni, de mivel nem használok amúgy szóját több okból, nem akartam ezzel próbálkozni, olyan ételt szerettem volna készíteni, amit én is jóízűen megennék, nem egy másik étel vegán változata
na és a menüsor, ami érdemben a főételnél tért el, de amugy vegán menüsornak is tökéletes lett:
előétel: padlizsánkrém (megsütött padlizsánt átnyomott fokhagymával, sóval, borssal, összetört pirított fenyőmaggal és olívaolajjal turmixoltam)
nemvegán előételnek (lévén a méz dolgot csak menet közben tudtam meg, szóval máskor inkább céklachipset csinálnék) volt még mázas sült cékla chili és vaníliától, azzal az eltéréssel, hogy bébicéklából készült, leszedtem a héját, és nem adtam hozzá semmilyen mártogatóst
főételnek a nemvegánok a fent említettet kapták, oly módon, hogy a krumplipürében csak tejmentes margarin volt, plusz volt rukola-bébiparadicsom-nyers cukkiniből saláta olajjal, balzsamecettel, sóval, borssal ízesítve, jó marék pirított fenyőmaggal megszórva, amihez a pecorino csak mellékelve volt, így a vegán főétel mellé is fogyasztható volt és fogyott is a krumplipüréből és a salátából
na és akkor a vegán főétel, amihez előtte átnéztem jó sok receptet cukkinire és padlizsánra, és kicsivú kuszkusszal töltött padlizsánja lett a kiindulása a receptemnek, elég erősen kiindulás volt, lévén ugye töltött cukkini lett az eredmény, ami úgy készült (egy főre), hogy egyharmad póréhagymát felkarikáztam, olívaolajon picit pároltam, megszórtam római köménnyel, hogy az olajon picit az piruljon, majd hozzáadtam 2 felkockázott paradicsomot és egy fél zöldpaprikát, sóztam az egészet, és amint pici levet eresztett, hozzákevertem a már elkészített kuszkuszt (6 púpos evőkanálnyi kuszkuszt forró vízzel leöntve állni hagytam 5 percig, ahogy ezt szokás) meg apróra darabolt petrezselyemzöldet - és elzártam alatta a lángot,
egy nagyobb cukkini két végét levágtam, majd kettévágtam és kivágtam a magokat (ha kisebb cukkini lett volna, a magos részt hozzátettem volna a kuszkuszos keverékhez még a párolási szakaszban), így csónakszerű lett, belekanalaztam a kuszkuszos keveréket a cukkinikbe, ami nem fért bele, azt mellétettem, és fólia alatt 35 percig sütöttem, 200 fokon, majd 10 percig grilleztem fólia nélkül
desszertnek áfonyás-málnás kobbler volt a jól bevált receptem szerint, annyi különbséggel, hogy a 3 deci tejföl helyett 2 deci oatly márkájú zabtejszínt használtam (nem először használtam zabtejszínt, remek tejszín helyettesítő sós ételekben, illetve süteményeknél főleg kevert tésztákban a tejfölt lehet vele jól kiváltani, ha tejmentes receptre van szükség, bár ez utóbbi esetben nálunk sokszor simán rizstejjel volt a kiváltás, de a zabtejszín nincs 4 éve az itthoni polcokon, ezért nem épült be annyira a mindennapi, korábban aktívan tejmentes főzésembe)
szóval összességében nagyon büszke voltam magamra, egyrészt egy morzsa se maradt semelyik fogásból, mindenki kért mindenből legalább egyszer újra, és hát a vegán ételsor is erősen vállalhatóra sikerült
borok is fogytak persze, a vacsorát alapvetően biztonságosan kellemes 2007-es nyakas budai chardonnay és irsai olivér kísérte, aztán kicsit meglepő váltással 2002-es thummerer tréfli cuvée, ami hát érdekes, de engem nem győzött meg ez az édes vörös cuvée, úgyhogy a hűtőben még egy korábbi vacsoráról maradt utolsó deci jóféle tokaji fordítás is elfogyott
2008. augusztus 12.
TOSZKÁN PARADICSOMLEVES
21:02, a bejegyzést rollller írta
| 4 komment
Kategóriák: 30 percen belül:), leves
Címkék: bazsalikom, fokhagyma, hagyma, hámozott paradicsom, kenyér, olívaolaj, parmezán, tejmentes
ez a szürreális nem leves állagú leves, hiszen inkább pép, pappa al pomodoro a hivatalos neve, toszkán konyha fókuszú éttermekben lelhető fel - amennyire nem vagyok nagy híve a klasszikus levesnek, annyira szeretem ezt az erősen paradicsomízű cuccot, és bár egyszerűnek tűnt, egy korábbi próbálkozásom annyira sikertelen volt, hogy évekig nem próbáltam újra megcsinálni, de mivel ebédre amúgy paradicsomleves volt az igény, gondoltam, mindenki kap a kedve szerint neki való paradicsomleves, és én nem akartam menzaízű paradicsomlevest enni, semmiképp:)
dalla cucina receptjéből indultam ki, ami nagyon jó alapnak bizonyult, az hagyján, hogy az általa leírt mennyiség sztem semmiképpen se 4 fős,amit megcsináltam végül mennyiséget, azt én tüntettem el, de levesből átlagnál én többet eszem, simán nem eszem inkább második fogást:)
szóval valszeg 2 fős adag az, amihez egy kis fej sonkahagymát üvegesre pároltam kis olívaolajon, belenyomtam egy gerezd fokhagymát, ráöntöttem egy 400 gr-os hámozottparadicsom-konzervet, a paradicsomdarabokat fakanállal kisebb darabokra vágtam, kicsi alaplevet adtam hozzá, 5-6 nagyobb levél bazsalikomot kézzel beletépkedtem, megsóztam, és fedő nélkül gyöngyöztetve főztem 20 percig kb.
egy ciabbatát (vagy bármi jóféle kenyeret is lehet, akkor egy nagyobb szeletet) kézzel beletépkedtem, és felöntöttem a maradék alaplevemmel, dalla cucina receptje miatt 3 decit vettem elő, de az kevés volt, ehhez a mennyiséghez én fél litert használnék inkább (legközelebb annyit fogok:), pár percig még rotyogtattam, aztán jöhetett is a tálalás:
a tányérba kimert sűrű leves tetejére olívaolajat öntöttem, és súlyos parmezánfüggőként parmezánforgácsokkal szórtam tele (ha tejmentesség a cél, enélkül is remekül működik a cucc)
2008. február 15.
INJERA - ETIÓP LEPÉNY
20:52, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: köret
Címkék: citrom, hajdina, liszt, teff, tejmentes
az etióp vacsora alapja az injera, amit elkészíteni autentikusan kicsit lehetetlennek tűnt (már amennyire maga a vacsora kicsit is autentikus lehetett egyáltalán)
a probléma az alapanyagban rejlik, a számtalan fellelhető receptből kiderül, hogy az alapanyag egy teff nevű gabona, remek tápértéke van, magyar neve tőtippan, apró daraszerű a magja, gyakorlatilag az a lisztje, az ebből sütött lepény lyukacsos, enyhén savanykás, de aztán itt megáll a tudomány
a sok recept ezt próbálta megközelíteni, én a hajdinára szavaztam, amivel ki lehet váltani ezt a hatást, meg a palacsintakészítési technikámra:
2:1 arányban kevert hajdina- és simaliszthez sütőpor és citromlé meg víz ment kézihabverővel szép habosra keverve, hogy kicsit sűrűbb palacsintatészta legyen belőle
6 embernek (fejenként 4-5 normál méretű palacsinta kell jusson) a vacsorához fél kg hajdinaliszt, negyed kg simaliszt, 3 zacskó sütőpor és egy citrom leve kellett, vizet igény szerint adtunk hozzá, ebben a részben nem tudok segíteni
könnyen süthető, nem leragadó tészta lett belőle, világos szín elérésig sütöttük (néztem, ahogy sütik, legyünk pontosak:) olajozott palacsintasütőben
2008. január 3.
GESZTENYÉS-ASZALTBARACKOS CSIRKE VELESÜLT KÖRTÉVEL
21:18, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: hús, hús, hús
Címkék: aszalt sárgabarack, csirke, gesztenye, gesztenyepüré, körte, mangalicaszalonna, rozmaring, szárnyas, tejmentes
idén logisztikai okokból nem készült december 24-én este egész pulyka, részben épp azért, mert a szokásos baráti vacsora 28-ra került át, annyi napot meg én már nem vészeltetek át semmilyen készétellel (mélyhűtőn kívül), ezért kerestem vmi szintén gesztenye szintén pulyka receptet, és kicsivúnál rá is leltem egyre amit ő a gundel főzőestjén tanult, még főpróbát is tartott belőle, én meg már bíztam az ő főpróbájában (és sose tartok főpróbát, annak minden kockázatával persze, nem vak csak bátor jeligére a kiadóban ugyebár)
én persze szokás szerint alakítottam a receptem, a vége az lett, hogy
vendégenként egy fél nagyobbacska filézett csirkemellet enyhén megsóztam, és vágtam a közepébe egy "táskát" - hát ezt nem tudom hogy leírni, de adja magát, van egy vágás amúgy is, azt mélyítem, és próbálom nem átvágni a húst, én nem vagyok elég türelmes az igazi göngyöléshez (meg persze mindig csinálok plusz egy-két adagot férfilétszám függvényében is a biztonság kedvéért, ha vki duplázna)
6 adagot készítettem, ennek a töltelékéhez összekevertem egy negyedkilós édesített bio gesztenyepürét (aminek egyik előnye, hogy a gesztenyetartalma 80% az egyéb édesített gesztenyepürékhez képest, amik 70%-kal büszkélkedhetnek), 20 deka apróra darabolt aszalt sárgabarackot (kicsivúval ellentétben nem áztattam alkoholba, 15 deka megfőzött és apróra darabolt egész gesztenyét (ezt is mirelitből, csak ehhez mirelit előfőzött egész gesztenyét használtam, és azért tértem el az eredeti recept csak gesztenyepüré ajánlatától, mert nekem túl édesnek tűnt, és jól is jött a könnyítés, natúr gesztenyepürét meg nem kaptam, erdetileg azt akartam használni, bio felhozatalban létezik az is), és két ág apróra vágott friss rozmaringot,
és ezzel a töltelékkel megtöltöttem, a "csirkemellzsebeket", fogpiszkálóval összetűztem, és egy jénaiban egymás mellé pakoltam őket, kis olívaolajat öntöttem alá, a tetejükre meg egy-egy szelet húsosabb (mangalica)szalonnát tettem, és fejenként egy körtét (ki melyiket szereti, a vilmost inkább ne, meg persze fejenként nem volt egy körte, hanem pont eggyel kevesebb, és kevésnek bizonyult:) megpucolva-negyedelve a húsok köré pakoltam, szétmorzsoltam még egy kis rozmaringot, majd lefedve előmelegített sütőben 200 fokon sütöttem míg szép színe lett, majd a végén lefedés nélkül addig hagytam bent, míg a szalonna is megpirult
köretnek krumplipüré volt hozzá (eredetileg karamellizált körtés krumplipütét terveztem, de mivel nem mindenki evett volna krumplipürét, ezért inkább a hús mellett sült a körte, és így a húson dobott is nem keveset)
nem egy hétköznapi étel, de ünnepi menüben kiváló, valójában akkora sikere volt, hogy veszélyezteti a klasszikusként kezelt töltött pulykámat, de sztem addig még sok idő van egyezkedni
2007. október 20.
SÜTŐTÖKÖS MUFFIN
21:37, a bejegyzést rollller írta
| 1 komment
Kategóriák: édes
Címkék: mandula, muffin, sütemény, sütőtök, tejmentes
tudom, a halloween béna, de hozzánk egy icipicit beszivárgott a micimackós és egyéb gyerekújságokon keresztül, amik tele vannak októberben halloweenes mesékkel, feladatokkal, egyebekkel
és aztán vannak az embernek barátai, akik meg halloweenes sütiformákat hoznak ajándékba, mert olyan viccesnek tűntek, innen már csak egy lépés, hogy halloweeni sütisütést rendezzünk, a gyerek kérésére - és ha már, akkor legyen sütőtökös süti
a sütőtök süteményben való használatától nem kell félni, kb. ugyanaz, mint a répatorta ügy, _valójában_ aki nem tudja, nagy eséllyel sose jön rá, h a sütibe efféle oda nem illőnek tűnő zöldségek laknak
mivel van egy tökéletest megközelítő répatortareceptem, gondoltam, kicsi módosításokkal remek alapja lesz ez a sütőtökös muffinnak
egy nagy tálban összekevertem 2 bögre lisztet, 1 bögre barnacukrot, 1 mokkáskanál sót, 1/2 teáskanál sütőport, 1 teáskanál szódabikarbónát,
hozzáadtam 1 bögre olajat, 3 tojást (kézi habverővel dolgoztam, vettem újat a tönkretett régi helyett:) lehet gépivel is, a tojásokat érdemes szépen felhabosítva belekeverni),
majd 2,5 bögre reszelt (aprítóval felaprított) sütőtököt (én most hokkaido tököt használtam, de lehet sima sütőtök, ez a mennyiség egy 40-50 dekás tökből jön össze) és 1 bögre darált mandulát tettem hozzá, meg érzésre sok-sok mazsola (mondjuk 10 dkg)
belekanalaztam a tésztét a kikent-kilisztezett muffinformákba, és előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt (tűpróbáig) készre sütöttem
a durvaság itt következett: porcukorral kikevert philadelhia sajtkrémmel kicsit rusztikus stílusban kentem meg a muffinformából kiszedett darabok tetejét - ez a műfaj a sütisütő partin résztvevő anyukák körében aratott nagy sikert, a kiskorúak a "natúr" verziót fogyasztották fülig érő szájjal
2007. július 24.
RIZSPAPÍRTEKERCSEK - NIGELLA NYOMÁN
23:48, a bejegyzést rollller írta
| 5 komment
Kategóriák: csak egy kicsit
Címkék: darált hús, orientál, rizspapír, tejmentes, újhagyma, üvegtészta
valójában már régen be kellett volna ezt posztolni, mivel májusban készítettem a nigella-féle citromos csirke elé előételnek (ez nem igaz, valójában készítettük, minden szorgos kézre szükség volt
hozzá korra és nemre való tekintet nélkül, sőt és főleg azért, mert én
nem vagyok az aprólékosság elszánt híve, de legalábbis hamar újragondolom az életemet az ilyen pepecselős ételeknél) - de most, hogy chiliésvanilia beposztolta, hogy szerinte hogyan használjuk a rizspapírt, előjövök az övére cseppet se hasonlító módszeremmel, ami tartalmilag nigella forever summer könyvéből kiindulva került megvalósításra, formailag meg saját fejlesztés
nigella - magyar kiadásában - rizspapírtekercs néven fut a recept, alapból üvegtészta és uborka az, amivel ő tölti, de megjegyzi, hogy egy vietnámi étteremben húst is kapott bele, amit ő kevéssé tartott fontosnak - szemben a születésnapra meghívottakkal, így az én változatom húsos lett, ehhez telefonos segítség és a joy of cooking (tnx szindbádék mikulás:) wonton töltelékreceptjét is igénybe kellett venni
először is a töltelék: 25 dkg darált mangalicát kb. 1 teáskanál szezámolajjal, 2 fej összenyomott fokhagymával, egy kevés frissen őrölt chilivel, egy szál felkarikázott újhagymával, egy fél szál felkarikázott thai citromfűvel (nem a sima citromfű!!), egy marék friss felaprított mentával és pár karika friss gyömbérrel megpároltam (valójában thai bazsalikom kellett volna bele, nem thai citromfű, de az pont nem volt az erkélyemen, és bár ez két eltérő íz, a végeredmény a citromfűvel is vállalható volt), majd mikor majdnem készen volt, annyi szójaszósz ment bele, amitől elég sós lett - arra kell figyelni, hogy ne eresszen levet a hús, vagy ha eresztett, akkor elpárolni azt, majd kihorgászni a húsból a gyömbérkarikákat, és mehet hűlni (tehát ha sietősek vagyunk, akkor ezt érdemes előkészíteni előző este pl., de hangsúlyozom, ez nem egy villámétel, legfeljebb a fogyasztási oldalon)
50 gramm üvegtésztát annyi forró-lobogó vízzel felöntök, ami épp ellepi, és pár percig lefedve állni hagyom, ennyi idő alatt a tészta "megfő", felszívja az összes vizet (ha nem, akkor le kell önteni róla:) - ekkor mehet bele 1 evőkanál rizsecet és 1 evőkanál szójaszósz, és ez a tál is mehet hűlni
egy fél kígyóuborkát és pár szál újhagymát vékony csíkokra kell vágni (vagyis olyan fogpiszkálószerűre, nem tudom mi a szakneve ennek:)
és akkor jön a rizspapíros rész, egész pontosan a húsos, a tésztás és az uborkás-hagymás tálakat egymás mellé rendezzük, plusz egy kisebb tálban (müzlistálka pl) langyosvizet készítünk melléjük,
egy konyharuhát kicsit benedvesítettem (kézzel ráfröcsköltem pár kanálnyi vizet), majd a konyharuhát kiterítve rátettem egymás mellé 2-3 rizspapírt, a kezemet a vízbe mártva meglocsoltam a rizspapírokat kb. egy-egy evőkanálnyi vízzel, és kézzel elkentem a rizspapíron (aki nem szereti a tapicskolást, használhat ehhez evőkanalat, de ki ne szeretne tapicskolni ugyebár:)
mikor a rizspapír megpuhult (a szélénél érezhető-látható ez), akkor a felső-középső részre ment egy kis rizstészta, rá az uborkás-hagymás keverék, meg egy teáskanálnyi a húsból - ki kell tapasztalni a mennyiséget, de kb. amennyit az ember 2 ujja közé tud fogni a tésztából vagy az uborkából
a rizspapír alsó felét ráhajtottam a felső felére, jól lenyomkodtam, majd az egyik oldalról ráhajtottam a tésztát a töltelékes rész fölé, azt is lenyomkodtam, majd ugyanebből az irányból szorosan feltekertem az egészet, így a tetején nyitott tekercsek lettek, ami igen látványos
na aki ebből megértette a hajtogatást, azért az nagyon ügyes:)
a kész tekercsek tálra kerültek - először úgy, h ne érjenek egymáshoz, majd pár perc állás után megszikkad a rizspapír, és sűrűbben is rakhatóak, nem ragadnak össze már - nyitott tetejükkel felfelé. és simán szójaszósz volt mellé, abba lehetett mártogatni - még a konzervatívabb ízlésű vendégek is lendületesen fogyasztották - teszt célból egy darabot félretettem, de az az igazság, hogy reggelre egy szétszáradt vmi lett, szóval ezt frissen érdemes készíteni, vagy ha állnia kell pár órát, akkor nedves ruhával letakarva tárolni addig is
2007. július 16.
CITROMOS CSIRKE
21:13, a bejegyzést rollller írta
| még nincsenek kommentek
Kategóriák: hús, hús, hús
Címkék: citrom, csirke, fehérbor, fokhagyma, kakukkfű, tejmentes
tnx nigella
írtam már arról egy amúgy nem túl vidám postban egy éve, hogy nem igazán főzök én nigellától, hiába is tőle a blogcímem, hanem szeretné vhogy úgy főzni, mint ő, vagyis hogy az enyém főzés is legyen annyira saját talán, mint az övé, na mindegy, egyszer talán kiderül, igaz-e
azonban egy májusi születésnapi vacsorán nigella volt az előétel és a főétel is, most alexa kedvéért, aki elvesztett egy csomó fontos, tőlem kapott linket, gyorsan nézzük, hogy is készült a lassan készülő citromos csirke, eredeti nevén slow-roasted garlic and lemon chicken
a receptet egészen hűen követtem, az eredmény pedig megéri a ráfordított energiát, ami ennél az ételnél igazából nem emberi erőforrást, hanem sütési időt jelent - tehát aki megcsinálja, az ne a hőségriadó napjaiban szánja rá magát:)
én 8 főnek készítettem az adagot, vegyesen egész csirkecombokat és csontozott csirkemellet vettem, összesen 10 egységet, a várható közönség preferenciáinak függvényében, tehát ez lehet akár csak comb, csak mell, kinek hogy tetszik, meg lehet kisebb adag is, akkor a fűszerek mennyiségét kell kicsit lejjebb venni
160 fokra állítottam a sütőt, hogy előmelegítsem, és a csirkedarabokat egy nagy lapos nem magas (azaz alacsony oldalú) jénaiba raktam (akkorába, hogy a húsok ne fedjék egymást),
körészórtam 1. egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, a gerezdeket nem kell megtisztítani! 2. három (hosszában) felnyolcadolt biocitromot (hogy a héja, amiről már írtam korábban, vegyszermentes legyen, azért kell a biocitrom, vagy lehet ugye körömkefével suvickolni, de én abban nem hiszek) 3. és egy nagy marék citromos kakukkfüvet (az eredeti receptet sima kakukkfüvet ír, de az én erkélyemen csak citromos lakik mostanában, és a citromos recepthez ez nem is volt melléfogás)
megszórtam nagyszemű sóval és frissen tört színes borssal (a kettőt együtt törtem a mozsaramban), majd jó alaposan meglocsoltam kb fél deci olívaolajjal és egy deci száraz fehérborral, és az egészet alufóliával befedbe a már 160 fokra felmelegedett sütőbe tettem - (megj.: nigella receptjében nem szerepel só, mivel én a könyvből - forever summer magyar kiadás - csináltam, azt hittem csak sajtó- vagy fordításhiba, de az online verzió se mond sót, fogalmam sincs miért, az biztos, h nem tettem vele tönkre a húst, de aki akarja, kipróbálhatja anélkül is)
2 óra elteltével levettem róla a fóliát, és a sütőt 200 fokra állítva még vagy háromnegyed órát sütöttem, hogy ami csak megpirulhat, megpiruljon
újkrumplival és sütőzacskóban sült zöldségekkel került az asztalra. spárga-paradicsom és bébirépa-kaliforniapaprika duókat rejtettek a sütőzacskók, fűszernek rozmaring meg citromos kakukkfű és pár csep olaj ment még melléjük (a két féle zöldség párosítást én azért szeretem, mert ha az összes zöldséget egybezacskózom, akkor sztem eltűnnek az egyedi zöldségízek). igazi szülinapi fogás volt, kellett utána pihenni a tortabontáshoz:)
